Örökre elköltöznénk a kolontáriak a vörösföldről2010-10-06 16:40:26
A WWF Magyarország munkatársai ma reggel a helyszínre utaztak, hogy felmérjék a helyzetet és a megoldási lehetőségeket.
Az élővilágban bekövetkezett károk egyelőre felbecsülhetetlenek.
Hétfőn körülbelül 1 millió köbméter vörös iszap és lúgos víz keverék öntött el 6 települést, amikor az Ajkai Timföldgyár tározójának sarokeleme átszakadt. Az erősen mérgező anyag mintegy 40 km2 területet borított be veszélyeztetve az emberi életeket, felszíni és felszín alatti vizeket, valamint a terület élővilágát.
Az biztos, hogy a vörös iszap áradat gyakorlatilag egybefüggő Natura 2000 védett területen vonul majd el. Így a természetvédelmi károk nemzetközi szinten is kiemelt jelentőséggel bírnak.
A kiömlött anyag mellett további veszteségekre lehet számítani, ugyanis a lúgot semlegesítő anyagok is mérgezőek lehetnek az állatokra és a növényekre. Néhány faj azonnali pusztulása várható, másoknál a mérgezés illetve a nehézfémek felhalmozódása jelentkezhet hosszabb távon.
A helyzet kísértetiesen hasonlít a 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánszennyezésre. 10 évvel ezelőtt két hullámban érte el a ciánszennyezés a Tiszát, először ciánnal szennyezett víz ömlött ki a Baia Mare gyűjtőmedencéből, majd pedig ciánnal és nehézfémekkel szennyezett iszap került a Tiszába.
A két szennyezésnek, a cianidnak és a nehézfémnek különböző hatásai vannak. A cianid azonnal elpusztítja azokat az élőlényeket, amelyekkel kapcsolatba kerül, majd az árral együtt elvonul. A nehézfémek azonban beivódnak a talajba és a növényekbe, hatásuk pedig hosszabb távon érzékelhető, de hatásuk nem kevésbé súlyos, mint a cianidé. A nehézfémszennyezés évtizedekig a talajban maradhat és olyan súlyos következményei lehetnek, mint például a növekedési rendellenességek. A szennyezés nehézfém-tartalma ezért a mostani vörös iszap katasztrófa esetén is kulcskérdés.
A 2000-es tiszai katasztrófában a vízi élőlények a gerincteleneken kívül teljesen kipusztultak, szerencsére a vidrák és a madarak még idejében el tudtak menekülni az ár elől.
A mostani katasztrófa súlyossága már most érezhető, azonban a természetben keletkezett kár csak később becsülhető fel.
A szennyezést az érintett vízi élővilág jelentős része előreláthatólag nem fogja túlélni, ezt a Marcal folyó halállományának pusztulása is mutatja. A cianid szennyezéshez hasonlóan azonban később az egyes fajok vissza fognak tudni térni, a megmaradt populáció képes lesz visszanépesíteni a területeket, azt azonban a szakértők sem tudják, mindez mennyi időt vesz majd igénybe.
A WWF Magyarország megbízott igazgatója Figecky Gábor a helyszínen az alábbiakat tapasztalta: “A vörös iszap 2 méter magasan és 1 km széles sávban vonult le, mindent vörösre festve, ami az útjában volt. A fák törzsét mintha örökre lemoshatatlan vörös festék borítaná be. A víz magas nyomással törhetett előre, ugyanis számtalan fát eldöntött és kerítés elsodort. Az ár a Torna patak medrében haladt, a víz színe és a meder is teljesen vörös.
Egy házba is sikerült bejutnunk, ahol az iszap derékig ér. Mindenki kesztyűt és maszkot visel és lapátolják a vörös iszapot. A levegő is érezhetően más, maró hatású, nagyon nehéz lélegezni. A vadászok folyamatosan gyűjtik az elhullott állatokat. Egyelőre lehetetlen felbecsülni a természetben keletkezett károkat.”
Olczer József kolontári lakos a katasztrófát következőképpen mesélte:
Kora délután a zagy kitörésének helyszínére is beléphettek már a helyszínen lévők.
A Marcal folyóba jelenleg is zajlik több helyszínen a gipsz adagolása.
A katasztrófa helyszínét lokalizálták, több kis gáttal vették körbe a szakadás helyét.
A megmaradt állatok begyűjtése folyamatosan zajlik, a pirosra festett, opálos színű házi kedvenceket talicskában hordozzák, miután sérüléseik a mozgásban is gátolják őket. Nem jobb a helyzete a haszonállatoknak sem, a vadállományban a károkat pedig még megközelítőleg sem tudhatjuk.
A helyiek folyamatosan kapják a segélycsomagokat. Nagy szükség van a gumicsizmára, ruhákra, pelenkára, citrom- és ecetsavra, más tárgyjellegű adománynak ebben a fázisban viszont kevés haszna van.
A helyi lakosok reményvesztetten igyekeznek menteni, amit még lehet, jelenleg többségük azt állítja, sohasem kíván visszatérni egykori lakóhely már most érzékelik, az érintettek többsége nem szeretne sohasem visszatérni lakhelyére.
