Kislexikon
Béda-Karapancsa tájegység:
A Tájegység a Duna-Dráva Nemzeti Park dunai szakaszának déli részén terül, Mohács város térségében. 1989-ben nyilvánították védetté. A védetté nyilvánítás célja a táj jellegzetes arculatának és természeti értékeinek megóvása. 10 500 hektár kiterjedésű, ebből 3 700 hektár fokozottan védett. A Tájegység nagy része erdő (60%; különösen értékes részei a százhúsz év feletti öreg tölgyesek), a közé ékelődő vizekkel és vizes élőhelyekkel (30%), valamint ártéri rétekkel és kaszálókkal (10%). Itt van hazánk rétisasok és a fekete gólyák által legsűrűbben lakott területe. Ligeterdeiben kockás liliom, jerikói lonc és fürtös gyűrűvirág is előfordul. A mocsárrétek, legelők növényei a réti iszalag és a mocsári aggófű.
Élőhelyvédelmi Irányelv:
Az Élőhelyvédelmi Irányelv (Habitats Directive, 92/43/EEC) az Európai Unió egyik legfontosabb jogi eszköze a biodiverzitás védelme érdekében. Fő célkitűzése ebből kifolyólag a biológiai sokféleség megóvása, a fajok és élőhelytípusok hosszú távú fennmaradásának biztosítása természetes elterjedésük szinten tartásával vagy növelésével. Azok az élőhelytípusok és fajok, melyek fennmaradását csak azonnali intézkedéssel lehet biztosítani, kiemelt jelentőségűek és az unióban elsőbbséget, prioritást élveznek. Az irányelv a madarakon kívül minden más élőlény és ezek élőhelyeinek védelme érdekében Különleges Természet-megőrzési Területek (Special Areas of Conservation, SAC) kijelölését írja elő a tagországok számára. Az irányelv írja elő továbbá az európai ökológiai hálózat, a Natura 2000 létrehozását is.
Kisvíz:
Kis kiterjedésű, sekély, rendszerint asztatikus (kiszáradó) állóvizek (dagonya, pocsolya, tocsogó). A kisvizek általában nyár végén, ősszel gyakoriak.
Alacsony vízállás, nyári kisvíz, kisvíz:
Folyóink vízszintje folyamatosan változik, melyet sok tényező befolyásol, főként a hulló csapadék, a hóolvadás. A folyók vízszintje évszakos ritmus szerint változik, de előfordul kiugróan eltérő vízállás is. Rendszerint a tavaszi csapadékos időjárás és a hóolvadás együttes hatására kialakul a tavaszi árhullám (március-április idején), melyet egyes években a nyár eleji (ún. Medérdos) csapadékos időjárás okozta újabb árhullám (ún. zöldár) követ. Nyár végén-kora ősszel érik el a folyók a legalacsonyabb vízállást, melyet télen árhullám vagy további alacsony vízállás követ – az esők, olvadó hó, avagy hosszú fagy esetén a le nem folyó csapadék függvényében. Kisvíznek nevezzük az alacsony (nyár-szeptember), középvíznek a közepes, nagyvíznek a magas (áradáskori) vízállást.
fehér gólya
Nemzeti madarunk, kisebb településeinket leggyakrabban villanyoszlopon fészkel. Jelenléte változatos növényzetű tájra utal, kedveli a vizes élőhelyeket.
Fehér nyár (Populus alba)
A fűzfafélék családjába tartozó fehér nyár síkvidéki ártereink jellegzetes fafaja. Leginkább a folyókat kísérő ún. puhafa-ligeterdőkben találkozunk vele, ahol az év során hosszabb ideig elöntést kap a terület. Jellegzetes megjelenésű, akár 30 m-re is megnövő fa. Nevét ágainak fehér színű kérgéről kapta. Karéjos leveleinek fonákja ugyancsak fehér, melyek a legkisebb fuvallattól is mozgásba kezdenek. A fehér nyár elterjedt egész Európában. Fája világos, puha, könnyű.
Fekete nyár (Populus nigra)
A fekete nyár ugyancsak a síkvidéki ligeterdők fafaja. Hasonló méreteket ér el, mint a fehér nyár. Kérge sötét színű. Levelei rombusz alakúak, és fonákjuk is zöld. Könnyen hibridizál a nemesített nyarakkal, így genetikailag tiszta fekete nyarakat főként az idős példányok között találunk. A nyárfák apró magvai pelyhes vattacsomagokban a széllel terjednek.
főág
A folyó két vagy több ágra szakad ott ahol esése annyira lecsökken, hogy hordalékát többé nem tudja magával vinni. Az így kialakult két ág nem egyforma módon formálódik ezután. Az az ág amely több vizet vezet le és alakja megközelíti a normális keresztszelvényt, az a főág, a többi pedig a mellékág.
folyami rák
A tízlábú rákok legnagyobb édesvízben élő képviselője, 20 cm-re is megnőhet. 5 pár járólába van, amiből az első pár ollókká módosult. Csápjainak hossza testhosszúságával egyenlő. Hátpajzsa védelmében helyezkednek el belső szervei. A farka szelvényezett, szelvényenként 1 pár csökevényes lábbal. Az első szelvények lábai a hímeknél párzószervvé módosult. Színe szürkés-barnás, helyenként sárgás-pirosas. Tápláléka kis méretű vízi gerinctelenekből áll. Tiszta vizű tavakban, folyókban találhatjuk meg.
harcsa
A legnagyobb ragadozó hal hazánkban. Feje nagy, szája szegletében 3 pár bajuszt visel. Teste hát-hasi irányban lapított, színe alkalmazkodik a mederfenékhez, szürkés-barnán, de sárgás is lehet. Falánk ragadozó, mely rendszerint lesből támadva halat, rákot, piócát, békát, vízimadarat zsákmányol.
